Yoon pov*
Amint leszállt a repülőm Korea egyik leghíresebb repülőterén, és kiszálltam nagy levegőt vettem a már hiányzott itthoni illatból. Kimentem az utcára, barátnőm pedig már ott várt oldalán a híres Park Jimin-nel, akivel összehozta a sors.
Min karjai közé szaladtam, hisz olyan rég láttam már legjobb barátnőmet.
- Végre itthon vagy! - szorítja ki belőlem a szuszt Unnim.
- Igen! Én is örülök!
Mikor elengedett a fiú felé fordultam.
- És nyilván te lehetsz a híres Jimin, aki elhódította a barátnőm szívét. Nagyon örülök, Yoon vagyok! - fogtunk kezet.
- Én úgy szintén. - mosolygott rám.
- Akkor. Mennyünk haza. - fordultam vissza Min-hez.
- Rendben!
Hívtunk egy taxit, és elkezdtem bepakolni a cuccaimat. Közben Jimin szólt Min-nek, hogy üljön be a kocsiba, majd ő elintézi. Én viszont kint voltam és segítettem.
- És...hogy találkoztatok?
- Szeintem ezt úgy is el fogja mesélni, mikor odaérünk hozzád.
- Igaz, igaz. - mosolyogtam, majd beraktam az utolsó táskát is. Beülltünk Min mellé, majd elindultunk a házamhoz. Ahogy az ablakon néztem ki, szinte hihetetlen érzés fogott el. Régen láttam már ezt a körvényet, a házakat. Mikor megérkeztünk miénkhez. Anyum, nővérem és apám már ház előtt fogadtak. Kiszálltam és szaladtam családomhoz.
- Végre itthon!
- Gyertek be gyorsan! Hideg van! - mondta anyum. Amint beértem házunkba, felszaladtam a szobámba és vigyorogva feküdtem ki az ágyamon. Min Unni és a párja utánam jöttek. Ők is elfoglaltak egy helyet. Min a gépem előtt, Jimin pedig az ágy szélén.
- Most már mesélj! - kíváncsiskodott barátnőm.
- Magyarország gyönyörű! Olyan sok más és más arca van annak az országnak! Hoztam nektek is ajándékot. - vettem magam elé a táskám. Kutakodva benne megtaláltam a zacskót, melyben az ajándékok voltak. - Vettem anyumnak egy pólót, apumnak egy inget, nővéremnek a piacon talált Minion-t, neked barátosném egy macit szivecskével. - adtam a kezébe. - És mivel meséltél a Oppa-ról, neki hoztam egy nyakláncot. - akasztottam nyakába.
- Köszönöm szépen...- nézegette. Már értem Unni miért szeretett belé.
- Nagyon aranyos...! - mondtam Min-nek.
- Ugye, hogy az? - nevettünk. A fiú először nem értette, majd leesett neki és bepirosodott.
- Hehe...- nevettem kisfiús szégyenlőségén. - Na de! Híreket! Hogyan?! - ráztam meg Unnim kezét.
- Egy buliban. Szomorú volt, én pedig leültem mellé, és beszélgetni kezdtünk.
- Ahhh....És utána?! És utána?!
- Találkozgattunk, és...megkérte a kezem! Jövühét pénteken lesz az esküvőnk! - mutatta a gyűrűt.
- Ne máár!!! - álltam fel, majd ugrálni kezdtünk mint a kis ovodások. - Úristen! Úristen! Úristen! - nézegettem a gyűrűt. - De szerencsés vaaagy! Hogy menne át rajtad egy kamion, te!! - öleltem szorosan magamhoz.
- Ah, ki kell mennem! - rohant le. Nevetve leültem Jimin mellé.
- Köszönöm! - öleltem meg.
- Még is mit?
- Hogy boldoggá tetted az Unnimat! Te vagy a legjobb, Oppa! - nyomtam puszit az arcára. Lefagyott. - Hehe...lemegyek csinálok valami kaját. Kérsz?
- Nem, de köszönöm.
Lementem, majd megkérdeztem Min-t is. Ő sem kért. Mi van ezekkel? Gyanusak.
*
Este*
Már értem, miért nem ettek. Bulizni vittek. Egy hatalmas házba metünk, ahol már nagyban ment a jó hangulat. Közben Jimin lepacsizott pár sráccal.
- Srácok. Ő itt Min barátnője. Most érkezett haza egy év után Magyarországról. - mutatott be.
- Szia! JungKook vagyok. - puszilta meg kézfejem, ami kissé szokatlan. Majd köszöntek a többiek is. - Kérsz valamit inni?
- Öhm..persze. - mosolyogtam. Majd elindultam a társaságában a pulthoz.
Az este folyamán nagyon sok alkoholt megittam. Régen éreztem már magam ilyen jól.
Jimin pov*
Láttam Min barátnőjén, hogy egy picit beszédült a sok alkoholtól, amit a maknae megitatott vele. Bár még mindig jobban bírja, mint JungKook.
Kikísértem az udvarra, ahol már párszor öklendezett. Majd hányt is.
- Ah, te jó égh...
- Tessék itt van víz. - adtam a kezébe.
- Köszi...Nagyon köszi...- öblített egyet száján. - Ah, ez undorító..- nevetett. - Legközelebb szólj JungKook-nak, hogy nem nagyon bírom a piát.
- Hát, te jobban, mint ő.
- Komolyan?
- Aham. - kuncogtam.
Felállt. Felém sétált, mire megbotlott. Ajkaim és övéi összeértek. Lehunyta szemeit, majd elmélyített csókjában. Hirtelen azon kapom magam, hogy megsimított arcát. De aztán bevillan valami. Elengedem.
- Erről egy szót se senkinek, megértetted?! Ha ezt Min megtudja, elhagy! Istenem...Miért vagyok ilyen?! Ahh...- hagytam ott.
Yoon pov*
Másnap reggel szörnyű fejfájással és egy csókkal ébredtem. JungKook fekszik félmeztelen mellettem, kezén támaszkodva, másik kezével derekamat simogatva. Magamra néztem, hisz hirtelen attól kezdtem félni, hogy mi lefeküdtünk az este, de nem. Hisz a ruha meg minden még rajtam volt. Nyakig betakarózva figyeltem a fiút, aki arcomra simította puha ujjait.
- Fázol? - puszilta meg homlokom.
- Egy picit.
Közelebb húzott, szorosabban átkarolt, Megfordultam, majd telefonomra néztem. Egy kép volt beállítva telefonomba, ahol én, JungKook, Min és Jimin álltunk. Megpillantottam magam mellett Jimin-t, akinek mellkasán Min feküdt.
- Miről maradtam le az estével kapcsolatban? - dörzsöltem szemem.
- JungKook leitatott, én meg kivittelek hányni. - fordult felém Jimin.
- Ah...többet ne merd megcsinálni! - csíptem karjába, ami derekamon volt.
- Hm...megértettem...- motyogta hajamba. Felültem. Látom nem vittek haza, hanem Kook szobályában, az ágyában fekszünk mind.
- Ah...át kellene öltöznöm...Kook van egy pólód, meg egy nadrágod kölcsönbe?
- Sajnálom, cica, de minden ruhám a szennyesben van.
- Azt hogy csináltad?! - nevettem.
- Majd adok én, csak várj egy picit, rendben? - ajánlotta fel barátnőm jövendőbelije.
- Köszi szépen.
Felkeltem, majd kimentem a mosdóba. Kezet mostam, mikor kopogtak.
- Itt van a ruha.
- Köszönöm szépen, Jimin. - vettem el tőle. Megvakarta tarkóját, majd elment.
Átöltöztem a nálam 6x nagyobb ruhákba, majd kimentem.
- Nagyon cuki vagy. - nevetett barátnőm.
- Kösz..- nevettem én is. - Még egyszer köszönöm szépen, Jimin. Majd kimosva visszakapod Min-től.
- Rendben. Öhm...Yoon. Mutatni akarok valamit. Tudod mindjárt itt van Min szülinapja. Szeretném, ha látnád, hogy mit vettem.
- Mutasd! - keltem fel. Felmentünk a szobályába. Becsukta az ajtót.
- Yoon...emlékszel a tegnap estére?
- Nagyjából...miért? Úristen! Mutattad már az ajánékot én meg elszóltam magam valakinek?!
- Mi? Nem! Még nem vettem neki semmit.
- Akkor mi van? - ültem le az ágyára.
- Tegnap este megcsókoltál, az van.
- Mi?! Hogy én?!
- Igen! De elnézem, mert részeg voltál.
- Istenem, kérlek bocsáss meg! Nem voltam a magam ura! Könyörgöm bocsáss meg! - temettem kezeim közé arcom.
- Semmi baj. Nem érdekes. Lényegtelen, de nem mondhatod el senkinek sem.
- Ki mondana el ilyesmit bárkinek is?
- Jól van, csak mondtam.
- Istenem, ha ezt Min megtudja, megöl! Szakít veled, engem meg telesen kiutál.
- Persze, ha megtudja...- nyugtatott.
- Igaz...jól van...akkor ebből ennyi is elég volt...Menjünk le...
- Rendben.
Lesétáltunk a lépcsőn.
- Na? Mennyire szép az ajándékom? - rohant hozzám.
- Mi? Jah, igen...Gyönyörű! Jimin kitett magért. Én..viszont haza megyek. Anyámék így is már aggódhatnak.
- Majd én hazakísérlek, rendben? - ajánlotta fel JungKook.
- Nem kell, köszönöm. Majd...hívok egy taxit.
- Ugyan már! Engedd meg, hogy haza vigyelek. - állt fel az asztaltól.
- Rendben. Köszönöm szépen!
Felszaladt öltözködni. Majd egy fehér ingben, egy farmernadrágban és torna cipőben és kocsi kulccsal a kezében tért vissza.
Amint a kocsi megállt a házunk előtt, hallani lehetett a kutyusom ugatását.
- Köszönöm szépen, Oppa!
- Szívesen. - simított végig arcomon. Puszit nyomtam arcára, majd kiszáltam. Elköszöntem és elindultam be a kapun.
- Milyen édes egy fiú. - motyogtam.
- Milyen fiú? - állított meg az ajtóban anyum.
- Öhm...a buliban találkoztam Jimin barátaival.
- Jimin? - értetlenkedett.
- Min barátja.
- Ah, értem.
- Most meg haza hozott az egyik...
- Édes fiú...- vágott szavamba.
- Igen, az.
Másnap elmentünk Min-nel esküvői és koszorús ruhát válogatni. Megtett tanujának.
- Oké. Ez az ami nekem nagyon tetszik. - jött ki a függöny mögül. Megigazítottam szemüvegem.
- Woowh...Gyönyörű vagy Unni.
- Köszönöm!
- Fordulj meg. Istenem, de szép ez a ruha. - ámuldoztam.
- Rajtad is jól állna! Óh! Mi lenne, ha te felpróbálnád azt az ruhát, ami nekem az előbb nem állt jól.
- Ami nem takarta a vállad?
- Igen azt! Na eredj! - húzott fel, majd lökött meg az öltöző felé.
- Mi? Most komolyan?
- Igen! Teljesen komolyan! Kíváncsi vagyok, ha férjhez mégy, melyiket vegyük meg neked. - azzal bementem. A válfán megtaláltam az említett ruhát. Egy darabig csak álltam, simogattam az anyagát, és gyönyörködtem benne. Majd átöltöztem. A ruha csipzárját nem tudtam felhúzni, hisz annyira nem tudtam hátra nyúlni.
- Unni, segítesz egy picit?
- Mi az?
- A cipzár.
Azzal elhúzódik a függöny, és megpillantom JungKook-ot, aki mosollyal az arcán, már segít is. Óvatosan felhúzta a cipzárt. Ujja közben hozzáért hátamhoz, amitől kirázott a hideg. Végig simított kezeimen, majd vállamra puszilt.
- Gyönyörű vagy... - súgta fülembe.
- Yoon! Gyertek már ki.
Kook széthúzza előttem a függönyt.
- Ah...Istenem...Nem akarsz férjhez menni...? - sétált oda hozzám. - Istenem, de gyönyörű vagy...Ugye, JungKook, hogy az?
- Igen...tényleg az...
Figyeltem, ahogy a szonya aljától egészen a szemeimig mér végig barna íriszeivel. Gyönyörű szemei vannak...
- Jól van, akkor próbáljunk fel még egy koszorús ruhát és megvesszük.
Kook meghívott minket egy teára, amit sétálgatás közben ittunk meg.
- Kérdezd már meg...!
- Nem merem. - suttogtak mellettem.
- Kérdezd már meg...! Nem dől össze a világ, ha nemet mond.
- Hm...
Helyet cseréltek.
- Yoon....Nincs kedved...öhm...biztos hülyeségnek fogod tartani, inkább hagyjuk.
- Ugyan már! Mond el! Szh...- húztam össze kabátom.
- Fázol?
- I..igen, egy picit.
Megfogta kezem, összekulcsolta övével, majd kabátzsebébe rakta.
- Jobb egy picit?
- Egy picit...De igen, mit akartál kérdezni?
- Tudod...lesz az esküvő, és jó lenne megtanulni egy társastáncot. Arra gondoltam...esetleg...eljöhetnél velem, és tanulhatnánk együtt.
- Persze, ez jól hangzik.
- Akkor eljössz velem!? - kezdett vigyorogni.
- Igen, el. - simítottam meg pofiját.
- Köszönöm! - szorította meg kezem.
Múlt héten még csak egy újonnan érkező lányként vágtam bele az új világba. Ekkor találkoztam barátnőm barátjával, és annak barátjaival. Egy baklüvés, egy lerészegedés miatt megcsókoltam Jimin-t, aki azóta is szinte többet segít nekem. Közben ott van JungKook, akivel nagyon összebarátkoztunk.
Ülünk a tv előtt nálunk, mikor csengetnek. Kimegyek kaput nyitni, barátnőmet bent hagyva a kedvenc műsorunk előtt.
- Jimin? Gyere be! Itt van Min. - invitáltam beljebb.
- Nem Min-hez jöttem...hozzád. - nyelt nagyot. - Nem szeretném, ha Min megtudná.
- Yoon! - hallom meg a lány hangját az ajtóból. - Ki az?
- A szomszéd. Menj be, nézd a tv-t, mindjárt elintézem. - Ő szóvogadóan bement. Én kiljebb léptem, becsuktam magam mögött az ajtót. - Mi az?
- Mióta az a csók volt, nem alszom normálisan. Benne vagy az álmaimban. Már másra sem tudok gondolni csak rád.
- Jimin...istenem, az csak egy véletlenszerű puszi volt, amit elcsattant ajkaink között. Semmi több.
- Te ezt nem érted! - tolt neki a szomszéd házának. Kezei felkarjaimat markolászták.
- Akkor magyarázd el, és ne viselkedj így.
- Ah..- sóhajtott fel. Majd hirtelen nekem nyomódott, ajkait enyémnek paszírozta. Próbáltam eltolni, de nem ment. Kezét arcomra simította, és tartott.
- Miért csinálod ezth...
- Hátha elmúlnak az álmok veled...
Nem is figyelve, testemben elindult valami. Remegni kezdtem, szívem összeszorult. Ajkaira néztem. Kívántam őket. Nem akartam, hogy abbahagyja. De ekkor felébredtem álmodozásaimból. Arcon ütöttem. Ő pedig csak arcát simogatva nézett szemeimbe.
- Pénteken nőül veszed a legjobb barátnőmet! Nem állhatsz neki, csak úgy csókolgatni engem! Részeg voltam, rendben?! Igen, tudom! Elbasztam, de lehetne benned annyi, hogy nem hozod fel folyamatosan! Te még semmit nem hibáztál életetben?!
- Yoon..én...
- Menj el, Jimin...
- Kérlek én...
- Azt mondtam menj el!! - üvöltöttem le. Majd becsaptam a kaput, kulcsra zártam, bementem. Kissé fel vagyok dúlva.
- Mi a baj? Mit akart már a szomszéd?
- Csak megint ránk akarta sózni, hogy elbasztuk az ültetvényését. És veszekedtünk egy kicsit.
Még szerencse, hogy anya mesélte, hogy mi történt míg nem voltam itthon. Legalább ki tudtam bújni valahogy.
- Mekkora egy paraszt dög! - csóválta a fejét.
- Igen, az. Kérsz valamit inni? Vagy csináljak még popkornt?
- Ühüm! - mosolygott.
- Rendben. - mentem ki a konyhába. - Nem hiszem el, hogy ezt csinálta. - beszéltem magamban, amit nem sűrűn csinálok. - Miért kell mindig az orrom alá dörgölni? Talán ő nem hibázott el életében semmit? Hogy lehet ekkora egy bunkó?! - morogtam, miközben berakom a popkornos zacskót a mikróba. - Még is...most miért csókolt meg? Miért kívántam megint? - idéztem vissza ajkait, mire ismét megremegtem. Megszédültem és összeestem.
A korházban tértem magamhoz, ahogy barátnőm aggódva fogta kezem.
- U..Unni...mi történt...?
- Az orvos szerint a dühtől ájultál el, de most már remélem jobban vagy.
- I..igen...Hol vannak a szüleim?
- Nagyon megijedtek. Felhívtam őket, miközben Jimin behozott a korházba. - mondta még mindig szorongatva kezem. Szemeim kikerekedtek. Visszajött?
- Ji..Jimin hozott be...?
- Igen. Felhívott, miután elájultál és jött is érted. Hoztunk be a korházba.
- Hol van...?
- Kint vár. Nagyon megrémült ő is. Kint várnak a többiekkel.
- A többiekkel? Auh, de fája fejem...- tettem rá, a már kissé kihült hideg kezem.
- Igen, ők is itt vannak.
- Mikor mehetek haza, Unni?
Közben bejött az orvos, mögötte a fiúk is, Jimin-nel az élen.
- Doktor Úr, mikor mehetek haza? - kérdeztem.
- Már is! - mosolygott rám. - Csak még felírok egy receptet. Kevesebbet kellene dühösnek lenni, tudja..nem jó az egészségének. - tépte ki a füzetéből a lapot, amin a gyógyszerem volt. Unnim kezébe adta, majd elment. Felültem, a fejemet fogva, hisz még mindig fájlaltam. Min felsegített, másik oldalamon pedig a dühöm forrásának megtestesítője. Óvatosan kisegítettek a kocsiig, majd beültettek. Min és JungKook közé ültem. Kook megfogta kezem, mire fejem vállára esett a fáradtságtól. Megpuszilt, majd közelebb húzott.
- Mi történhet még velem...? - motyogtam. A visszapillantó tükörbe néztem, mikor megpillantom Jimin szemeit engem figyelni. Mérges volt, még is aggódott.
Amint hazaértünk anyumék sehol, csak egy levél miszerint külföldre kellett sietősen menniük. Felkísértek a szobámba, ahol lefektettek az ágyamba. JungKook ismét nyomott egy puszit homlokomra.
- Sajnálom Yooni, maradnék, de hát anyámék így is nagyon aggódnak. - ült le az ágyam szélére Min.
- Semmi baj. Köszönöm szépen, így is sokat tettél! Te vagy a legjobb! - öleltem meg.
- Megyünk, szia! - azzal kimentek a szobám ajtaján. Jimin ment volna ki utoljára, mikor elkaptam kezét. Fogalmam sincs mi ütött belém.
- Kérlek...maradj velem...- ,,még is mit művelek?! Ha ezt Min látta volna, kitagad."
- Visszajövök...ígérem...- súgta fülembe, közben hátra simított egy kósza hajszálat. - ...ígérem, nem sokára itt leszek...- csókolt szájon. Majd kiment. Soha életemben nem csináltam még ekkora baromságot. Megszelidített csókja, mosolya.
Hátra dőltem ágyamon, alsó ajkamat harapdálva. Bekapcsoltam a tv-t, miközben néztem a fáradtság eluralkodott rajtam, elnyomott az álom.
Éjszaka közepén ébredtem fel. Érzem, hogy egy kéz derekamat fogja körbe, miközben hátamnak nyomódik egy felső test. Megfordultam és Őt láttam. Visszajött. Megsimítottam tökéletes arcvonalait, amit megvilágított a hold fénye. Tudom, nem helyes, amit művelek, de a fejembe a pillanat nem hagy nyugodni, mikor azt mondta ,,Másra sem tudok gondolni, csak rád." Még is...meg kell tudnom, valójában mit érzek. Furcsa, hisz eddig soha nem beszéltem érzelmekről.
Számat övéhez nyomtam, mire hirtelen felébredt. Elmosolyodott, majd hátra döntött és fölém hajolt. Puha párnáit gyengéden érintgette enyémhez, mely furán kellemes érzést váltott ki gyomromban. Csókunknak a levegő hiány vetett véget. Fejem felett támaszkodott bal kezével, míg jobbal oldalamon simított fel.
- Miért...? Nem szereted...Min-th...- lihegtem.
- Eleinte még úgy volt, hogy neki akarom adni az életem, de a veled való találkozásunkkor, és első csókunkkor elindítottál valamit. Egy folyamatot. Egy olyan fellángolást melyből nem találok kiutat...- puszilt szájon. - ...és egyfolytában veled álmodtam. Minden egyes este rád gondoltam. Vártam azt a lányt, aki tökéletes, aki mellett jól érzem magam és nem szorongom...egy olyat, mint teh...- csókolta meg nyakam. -...szeretlek...- csúszott ki ajkai közül.
Szívem hirtelen összeszorult. Rájöttem, számomra ez csak egy pillanatnyi fellángolás volt, semmi több.
Nyakamat puszilgató fiúnak hajába dúrtam.
- Jimin...neked...menyasszonyod van...
- Veled akarok lenni, nem érted? - csókolt ismét szájon.
- Jimin...könyörgöm...Ne csináld ezt velem!
- Még is mit Yoon? - ült fel. Félmezten testéről leesett a takaró, amitől eltakartam szemeim. - Most meg mit csinálsz? - fogta meg kezeim. Felhúzott, majd eltolta szemeim elől kezeimet.
- Ji...Jimin...Ez...ez nem mehet így tovább. Te is tudod, hogy neked mennyaszonyod van. Szeret téged.
- És te? Te szeretsz engem? - nézett komolyan.
- I...igen...de ez csak egy hirtelen fellángolás volt számomra! Semmi több!
- Yoon...Ezt te sem mondhatod komolyan! Egyszer elküldesz, majd kéred, hogy maradjak, és most megint eltaszítasz magadtól? - kelt fel. - Még is mit vársz tőlem?! Világ életemben egy olyan lányra vártam, aki te vagy! Szeretlek! Ez neked nem jelent semmit?!
- Semmit, rendben!? Semmit! Nem szeretlek és soha nem is foglak! - kezdtek hullani könnyeim. - Menj el! Csak menj el! Vedd feleségül Min-t, engem meg felets el! Könyörgöm...- temettem arcom kezeim közé.
Már csak annyit hallottam, ahogy mérgesen becsapja szobám ajtaját, és...elmegy.
Azóta az este óta Jimin és Min nem látogat meg engem, csak párom, JungKook.
Mögöttem ült, mikor hirtelen hátra húzott lábai közé.
- Félsz? - simított arcomra, miközben horror filmet néztünk.
- Talán egy picit. - bújtam közelebb hozzá.
- Szeretlek, nagyon. Remélem tudod, kicsim. - puszilta meg fejem búbját.
- Én is...- csókoltam nyakára.
,,És te? Te szeretsz engem?" ,, Szeretlek! Ez neked nem jelent semmit?!"
Járt át újra és újra és újra meg újra gondolataimon Jimin utolsó mondatai.
,,I...igen, de ez csak egy fellángolás volt számomra, semmi több" ,,Nem szeretlek és soha nem is foglak! Menj el és vedd feleségül Min-t!,,
- Engem meg felejts el...kérlek...
