A parkban a kedvenc helyünkön állok, melegítem a kezem a vad, dermesztő téli hideg miatt, mikor a hó is esni kezd. Úgy érzem át lettem verve, hiszen már egy fél órája biztos, hogy várom az illetőt, aki randevúra hívott. Kezeim közé lehelek, majd arcomhoz teszem. Érzem, ahogy a hideg már csíp.
- Ez már megint csak egy átverés. Gondolhattam volna..hogy lehetek ilyen hü...lye...-meglátom a fiú arcát a távolból. - Luhan...- csillannak fel szemeim.
Amint elém ér, megvillantja újra édesen vigyorgó arcát, majd kedvesen köszön.
- Szia, Yooni! Bocsánat, hogy ilyen későn jelentem meg, csak a próbák, tudod.
- Nem baj. - mondom. - Akkor...
- Ja igen, öhm...gondoltam sétálgatunk, de rád nézve, inkább menjünk ígyunk meg egy teát.
- Benne vagyok.
Kissé félek, ahogy mellette próbálom tartani az iramot. Majd mikor megtaláljuk a megfelelő kis vendéglőt beülünk. Én szokásos kedvenc teámat rendelem, citromosat. Ha jól hallottam az imént, akkor ő narancsosat. Leülünk az egyik asztalhoz. A levegő megfagy, és csak a teáinkat szürtyölgetjük. Minden felé próbálok figyelni és csak néha-néha lopva tekinteni tökéletes arcvonásaira. Egyszer csak szemeink találkoznak, amibe belepirulok. Mély barna szemei szintén nevetve néznek engem.
- És..Öhm...Mit szeretsz csinálni? Van valami hobbid? - töri meg hirtelen a nagy csendet közöttünk.
- Szeretek írni, meg olvasni.
- Olvasni én is. Írni kevésbé.
- Milyen könyveket szeretsz? - folytatom a témát.
- Mindent, ami jó. - nevet, amin én is.
- Nem úgy értettem - kuncogok.
- Tudom! Öhm...Akció dús legyen. És te?
- Én a Sci-fi könyveket és filmeket szeretem egyaránt.
- Sci-fi? Mint például a Harry Potter?
- Hehe...gondoltam, hogy ezt fogod felhozni.
- Jó hát na. Mit tudtam volna mást felhozni, még?
- A Gyűrűk Urát, a Star Wars-t...
- Óh! Van egy kicsi ajándékom neked. Nem valami nagy. - kotor a táskájában. - Barátnőjeidet kérdeztem meg, hogy mit szeretsz.
- Érdekes, nem említették.
Ekkor előhúz egy plüss játékot, ami Darth Vader-re emlékeztet, a kedvenc filmem egy kedvenc szereplőjére. Majd a kezembe adja, én pedig vigyorgok, mint egy hülye gyerek. Egy darabig nézem, mert elgondolkodok rajta, hogy vajon azért vette, hogy kedveskedjen, vagy valami másért. Aztán az is eszembe jut, hogy én nem vettem semmit. Arcomról egy percre lefagy a mosoly.
- Nem tetszik? - húz vissza a világba gondolataimból. Karomat megérinti, mire rá terelem figyelem.
- De, nagyon is! Annyira figyelmes, és aranyos, de...
- De?
- Én nem vettem semmit...Annyira szégyenlem most magam...
- Ugyan! Már annak is örülök, hogy eljöttél. - tólja fel egyik oldalt szám, hüvelykujjával, így egy félmosolyt invitálva.
Az utolsó korty teát is lenyeljük, majd fizetésre kerül sor. Nállam természetesen, mindig van pénz, én is akartam kifizetni az italom, de azt mondja, hogy majd ő. Félre tól az útból, majd kifizeti. Kabátomat is segít felvenni, nagyon figyelmes. Sétálgatunk tovább, mikor a korcsolya pálya mellett haladunk el.
- Tudsz korcsolyázni? - kérdi.
- Igen, persze! - hazudok. Nem tudok korcsolyázni, de nem is szeretek.
- Akkor bemegyünk?
- Öhm...- megijedek. Most hazudtam. Ha meglátja, hogy nem tudok, akkor vajon mit fog szólni? - Persze...Óh! - teszem gyorsan telefonom fülemhez, mintha hívnának. - Most? Indulok! - leteszem. - Sajnálom Luhan, de mennem kell. A...a kutyám, Mufurc furcsán viselkedik, anyumék orvoshoz viszik és tudod...
- Értem...- szomorodik el. - Akkor majd legközelebb. Szombaton ráérsz?
- Persze. Most már indulnom kell, szóval...
- Rendben. - ad két puszit arcomra. - Akkor szombaton!
- Szia! - indulok el a másik irányba. - Ahj, Yoon! Hogy lehetsz ekkora marha?! Szombatig meg kell tanulnod korcsolyázni...Istenem, lehetne ennél rosszabb?!
Hazaérve elmesélem édesanyámnak és nővéremnek mi történt, és hogy miért szaladtam el. Csak felnevetnek, majd nővérem megígéri nekem, hogy megmutatja hogyan kell.
Pénteken még is csak egyedül megyek, és szerencsémre senki sincs fent. Felhúzom a korcsolyát, majd fellépek a jégre. Lassan elindulok, még is csak seggre esem. A hatodiknál kissé megunom már. Elfekszem, majd szinte sírva fakadva, belegondolok, hogy mi lesz holnap
- Miért fekszel a jégen? - kérdi egy ismerős hang. Felnézek, és Luhant látom. Felülök, majd lehajtom fejem.
- Luhan...el kell mondanom valamit...
- Nem tudsz korcsolyázni. Láttam. - kuncog.
- Mi? Még is mióta állsz itt?
- Azt hiszem 4 seggre esést számoltam.
- Hah...adj még hozzá kettőt és kijön a végeredmény. - állok fel, majd lesöpröm magam és elindulok le a pályáról, de egy kéz megfogja enyémet.
- Maradj! Megmutatom, hogyan kell.
- Luhan, hiába.
- Ezt ne mond! - fogja meg kezem és összekulcsolja. Érzem, ahogy arcom lángvörösbe megy át. Majd lassan, centinként megyünk.
Pár kör után úgy érzem, kezdek belejönni. Már megy egyedül is. Bár párszor még mindig elesek, de hogy ő is itt van, sokkal viccesebb. Egyre többet nevetek magamon.
A fogalmam sincs hanyadik körünket menjük már, mikor megállít a pálya közepén. Rám mosolyog, majd hajamba túr. Gondolom mi következik most, még sem vagyok felkészülve rá. Végig simít arcomon és megcsókol. Szívem egy ütés kihagyásával hevesen kezd verni, mely miatt a lábaim remegni kezdenek. Végül a romantikus pillanatot egy csúnya ónos eső zavarja meg.
- Köszönöm Luhan...annyira aranyos vagy...szfh..-remegek. - Csak egy picit felmelegszem és megyek is haza.
- Mit butáskodsz, nem kell haza menned, ilyen esőben. Maradj itt, majd haza telefonálunk, rendben? - mosolyog.
- Perszeh...- rezzenek össze ismét.
- Csinálok neked teát. Tudom, citromos! - megy ki a konyhába.
- Köszönöm!
- Ugyan, ez csak természetes.
Felállok, majd a kandalló mellé sétálok. Képek sorakoznak a felette févő polcon. Luhan kiskorában, és ahol a családjával együtt. Elveszem az egyiket, és közelebbről is megnézem. Egy kisfiút látok rajta, aki éppen énekel.
- Látom már megismerkedtél a képeimmel. - karolja át hátulról hasam.
- Igen...nagyon aranyos, voltál kiskorodban. Ez a kép különösen tetszik. - mutatom, ami kezemben van.
- Ez az első előadásomon készült. Anyum csinálta, szerintem is nagyon jó kép. De most már ülj le, hozom a teát.
Megteszem, amint kért és leülök. Ő bejön egy pohár teával, majd kezembe adja. Megköszönöm, majd iszom is belőle. Közelebb húzódom hozzá, felhúzom lábaim, majd mélyet szippantok bódító illatából. Felnézek rá, ő le rám, majd csókot helyez ajkamra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése