Sajnálom...

  Minden hülyeségen össze veszünk mostanában JongIn-nal. Ma például azon, hogy ne nézzen más lányok után, ha a szemeibe akarok nézni. Egyszer pedig szembe ütöttek. Azóta is mindennap lekenem, hogy ne lehessen látni. Félek hamar elveszítem...
  Koncertre készünk. Próbálok vele beszélni, bocsánatot kérni, de nem megy. Nem enged magához közel.
  Kezdünk. Mindenki beáll a helyére. Mikor már a 3. szám is lemegy, jön egy olyan, amit én választottam, hog énekeljünk el. A "Promise" című számunkat. Úgy látszik a dal közepére nem csak én sírom el magam. Baekhyun, Chen is egy picit. Majd magam mellé tekintek.

Kai is sír. Sapkájával próbálja takarni arcát, amit nagyon gyatrán csinál. Odasétálok, megérintem arcát kezemmel. Nedves, ám még így is fénylik, és tökéletes.
  Rám néz, én pedig hirtelen megölelem. Fejéről a sapkát leveszem, majd ledobom mellénk a földre.
- Sajnálom...- súgom fülébe, mire még közelebb húz magához. - Olyan hülye vagyok...
- Szeretlek...- simít végig hajamon.
- Én is Oppa...- szorítom magamhoz. - Nagyon hülye voltam, és vagyok is...sajnálom...
- Nem, én vagyok a hülye...nem figyeltem rád...de most már itt vagyok...Oppa vigyáz rád...
  Utolsó 3 szavától elfogott mégjobban a sírás. Hallottam, ahogy elmosolyodik, majd ismét fülembe lehete
- Kérlek ne sírj...
- Ígérd meg, mindig itt leszel nekem...kérh..lekh- csulott meg hangom.
- Mindig, szerelmem...- puszilja meg arcom, úgy hogy senki se lássa. - Örökké....