Furcsa gondolatok

Ma a B.A.P-vel rádióadásban kellett megjelennünk. Meg volt a bemutatkozás, persze én, mint HimChan kishúga mutattak be, bár a Baby-k már ismertek. YongGuk és JongUp Oppa, meg én következtünk. Az előző csapat egy olyan szerepet kaptak, hogy a műsorvezető lánynak adva ki magát beszélt hozzájuk megsértődött, mérges módon. Elmondta, hogy nekem is ezt kell majd csinálnom.
- És...kezdjük! - mondta. JongUp volt az első, akit - úgy mond - porig kellett aláznom. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, csak próbáltam rögtönözni. Még egy adott szituációt sem adtak.
- Mond mi érdekesebb dolgod volt, mint a 3. évfordulónk?
 Próbáltam határozott lenni, de csak elnevettem magam.
- Bocsáss meg, drágám, de sűrgős, halaszthatatlan dolgom volt.
- És?! Legalább egy üzenetet küldhettél volna, hogy "Ne várj rám! Majd megyek!" vagy valami! De még ezt sem!
-É..én sajnálom, kicsim! Kérlek bocsáss meg...legközelebb odafigyelek rád...!
- Remélem is! Oppa...Te egyáltalán szeretsz még engem...?

  Erre nem bírta, és azt mondta elég. Nevettünk egy jót, majd Bang Oppa-ra jutott a sor. Mivel ő már olyan sokszor szivatott kisebb hülyeségekkel, hogy már teljesen elegem van, így most megfizet. Csak annyi volt a gond, hogy most ő kezd. De sebaj, ki tudom még húzni valahogy a gononsz tervem.
- Hazaértem!
- Óh, már is itthon vagy? Nagyszerű, akkor...öhm...Oppa...
- Hmm?
- Azt hiszem, jobb lenne, ha leülnénkh...- hangsújoztam ki egy sóhajt.
- Valami baj van? Remegsz. Csak nem fázol?
- Nem..Oppa...babát várok...
Erre hallottam kintről a fiúk kiáltozását, elnyújtott "óh"-jukat.
- Te..terhes vagy? Dehát ez nagyszerű! Életem legboldogabb perce.
Egy pillanatra mély szemei találkoztak enyémmel, amiben láttam a tettetett boldogságot. Elmosolyodtam. Vajon milyen életem lenne. Mire JongUp keze zavart meg gondolatmenetem.
- Na, ennyi lett volna a mai műsor, köszönjük, hogy minket hallgattak!
Arcomról lefagyott a mosoly, ahogy báttyám nevető szájára néztem, és ujjaira, amik mutogattak. Összeszégyeltem magam és kirohantam. Meg sem álltam az ügynökségig. Bementem a zeneszobába.
- Ahj....miért vagyok ilyen? - suttogtam. Közben kezeim szemeimnek szorítottam és kipréseltem magamból pár könnycseppett.
- Igen, ide szaladt be. - hallottam az egyik gondnok hangját. Nyílt az ajtó, de kezemet egy pillanatra sem emeltem el látószerveim elől. Lábaim felhúzva, rájuk vagyok dőlve.
- Nyugodj meg...- szólt egy mélyebb, ám ismerős hang. - Legközelebb ne szaldj el előlem. - szorított karjai közé. - Rendben?
Bólintottam vállába, amivel kicsit meg is ütöttem orrom.
- Auh..
- Mi az? - kuncogott, mire én is.
- Semmi, csak kemények a vállaid. - nevetek. Elemelt tőle, majd megvizsgálta fájó pontomat. Két keze közé fogta arcom, majd hüvelykujjával végigsimított szemem alatt. Ezzel könycseppjeimet letörölve.
- Nem is láttalak még ennyire megviseltnek. Jól vagy?
- Persze, csak mostanában nem igazán tudok aludni.
- Rosszakat álmodsz? - kérdezte még mindig fogva arcom.
- Igen...eléggé.
- Akarsz beszélni róla?
- Nem...de köszönöm, hogy meghalgatnál. - öleltem meg ismét. Visszaölelt, majd hajam simogatásába fogott.

                                                               ***

Az ágyamba fekszem, éppen egy könyvet olvasok, mikor kopognak és YongGuk Oppa lép be rajta. Nagy mosollyal az arcán becsukja az ajtóm és leül az ágyam szélére.
- Tudod...engem is rémálmok gyötörnek esténként.
- Még is mosolyogsz, Oppa.
Rám néz, szintén megint megmutatja fogai fehérségét.
- Aludhatok ma este itt?
- Öhmm...
- Persze, ha nem akarod, akkor nem eröltetem.
- Tudod, Oppa neked is és nekem is van szaját szobám, úgy hogy..öhm...
- Értem én. Csak próbálkoztam. - nevetett kínosan.
- Igenh..azt mindig lehet. - tettem én is úgy. Elköszönt, majd ment aludni. - Ah...te jó éééégh!! - sikítottam párnámba.
  Az este ismét jó párszor aludtam vissza, mikor meguntam, és bementem hozzá. Takarómat magamköré csavarva nyitottam be. Még tv-t nézett, de látszott rajta, hogy álmos. Egy fehér póló volt rajta, derékig betakarózva.
- Oppa...tudod...nem tudok aludni...És arra gondoltam, esteleg áll-e még az ajánlatod...? - kérdeztem rá finoman. Mosolya szélesre húzódott, majd arrébb csusszant az ágyban, jelezve, hogy szabad a pálya. Bebújtam, majd elhelyezkedtem, neki háttal. Kikapcsolta a tv-t, majd közelebb húzva engem magához, hátamba fúrta arcát. Kezét erősen tartotta hasamon. - Oppa...
- Hmm?
- Köszönöm...! - simítottam végig kezén, majd összekulcsoltam övével.
- Jó éjt, kiscsaj...- motyogott hátamba.