JungKook-kal reggeliztem, mikor csengettek. Állt volna fel, mikor visszahúztam. Lenyeltem a falatot, ami éppen számban volt.
- Hagyd, majd én kinyitom. - mosolyogva nyomtam puszit arcára. Majd felálltam az asztaltól és elindultam ki. Kinyitottam a kaput, mikor megláttam barátnőm arcát könnyekben ázni. - Min...
A vállamra borult, és hangosabban sírni kezdett. Mielőtt még szólnának a szomszédok, behívtam. Leültettem a konyhában az asztalhoz. Adtam neki egy pohár vizet. Mikor láttam, hogy kicsit megnyugodott leültem mellé és kérdezgetni kezdtem.
- Min..Még is mi történt?
- Ji...- szipogott. - Jimin...szakított velem...
Szemeim szélesre nyíltak. Hogy mi történt?!
- Miért? - szállt be JungKook is, mivel látta rajtam, hogy engem is sokkolt.
- Azt mondta mást szeret...Azt mondta nem vagyok elég jó neki...Azt mondta...csúnya vagyok...
- Azt mondta csúnya vagy? - kuncogott picit Kook. Mire szúrós szemekkel rá néztem.
- JungKook! - szóltam rá. - Tudod, ez nem vicces! Min-nek nagyon sok fiú mondta már, hogy csúnya, köztük a nagy szerelme is! Nagyon nem vicces!
- Sajnálom...Min bocsáss meg...! - próbálta megsimítani vállát, de ő csak elhúzódott.
- Kook, kérlek! Menj inkább, beszélj Jimin-nel! - küldtem el.
- Rendben, baby. - puszilta meg a fejemet. Kezébe vette a kocsi kulcsot, felhúzta a cipőjét és már ment is ki az ajtón. - Sziasztok!
- Szia! - mondtam még mindig egy picit mérgesen.
- Olyan szerencsés vagy...- bomlott Min ismét a nyakamba.
- Min..én annyira sajnálom...- tettem fejem övére. Közben nekem is könnycseppek kezdtek hullani szememből, amint visszagondoltam azokra a szörnyűségekre, amit tettem. Min bocsáss meg...ez mind az én hibám...
Fiatalabb korom óta nem bírok ellenálni az ilyen csábításoknak. De úgy éreztem, JungKook iránt többet érzek.
Még az nap elmentünk barátnőmmel fagyizni, vásárolni, hogy egy picit is - ha nem nagyon -, de felvidítsam. Haza kísértem, majd én is haza gyalogoltam.
Megcsörrent a telefonom. Kook az.
- Szia, Oppa! Na? Sikerült beszélned vele?
- Igen, de csak azt mondogatta, hogy egy másik lányt szeret. Aztán kérdezett rólad is. Hogy vagy, mit csinálsz.
- Értem...Mikor jössz?
- Csak este tudok szivem, te is jól tudod. De olyan 10-11 fele már ott leszek.
- Ígéred?
- Ígérem...Szia, picúr! - küldött puszit. Majd letette. Csengettek.
- Vajon...Jimin...Remélem, hogy nem...
- Jimin...
- Yoon...! Akarlak! Ezt meg kell érdened! Te vagy az a lány, akinek olyan csókot adtam, amibe...beleremegtem. Ha csak érezhetném, ezt még egyszer...Esküszöm bármit megteszek neked! - fogta le kezeimet, miközben ismét a falhoz csapott.
- Jimin...volt itt Min...- kezdtek csurogni könnyeim. - Elmondta, hogy lemondtad az esküvőt...hogy szakítottál vele! - emeltem meg hangomat.
- Mert te vagy a szerelmem! - ordított szintén. - Téged kellene feleségül vegyelek, nem Min-t! -ütött fejem mellé a falba. - Téged kellene öleljelek örökké, nem Min-t...- térdelt le elém. - Yoon...Mit szeretnél mit tegyek?! Szeretlek! Összeszorul a szívem, ha...ha nem leszel az enyém...Csak téged akarlak, lényegtelen milyen áron! Csak légy az enyém...
- Jimin...könyörgöm, ne mondj ilyeneket...- térdeltem le szintén. Magamhoz öleltem, és sírtam. Szintén visszaölelt, fejemet mellkasába temettem.
- Ne hidd, hogy csak úgy el tudlak engedni...
Elgyengültem. Ismét. Soha nem volt még ilyen. Értem még soha senki nem küzdött ennyire...még is...nem érzek vágyat Jimin iránt...
- Jimin...- engedtem el. - Én..én már nem érzem azt a vágyat irántad, mint mikor megcsókoltalak. Szeretlek Park Jimin, de...de...nem érzek semmit...- simítottam végig arcán. Ő is megtette, de egy hirtelen mozdulattal ajkainkat összenyomta. Szememből a sós könnycsepp, de egyben a vele töltött emlékek is előbukkantak.
- JungKook naív fiatal..ott hagy téged...Szeretlek...az én karjaimban biztonságban leszel örökre..ígérem...- puszilta meg homlokom, majd ott hagyott.
Nagy nehezen a kapura támaszkodva felálltam, és bementem. Fürdés közben még egyszer át gondoltam az egészet.
- De...az nem lehet, hogy...Nem nem vagyok belé szerelmes! JungKook-ért dobog a szívem, nem Jimin-ért...Neh...
-Ne! JungKook....ne hagyj magamra! Szeretlek...- borultam le sírva a földre.
- Higgyem is el?! Ne hülyíts meg Yoon! Mindenemet odaadtam neked, te meg eldobtad Jimin-ért! - hagyott ott engem.
- Ne...Kérlek...kérlek...JungKook....Bocsáss meg nekem...
- Yoon...Yoon! - ébresztett valaki. Szemeim és arcom könnyeimben úsztak. - Kicsim...- fordított a hátamra Kook. Kezeivel arcomat törölgette.
- Ju...JungKook...- hirtelen magamhoz öleltem.
- Sh...ne remegj...- húzott mellkasába. - Rosszat álmodtál? - simogatta hátam. - Semmi baj...nyugodj meg...
- A lehető legrosszabbat álmodtam meg...Ne hagyj magamra, Oppa kérlek...
Megpuszilja homlokom, majd szorosabban ölel.
- Szeretnél beszélni róla?
- Nem! De ígérd meg, hogy mindig itt leszel nekem! Mindig...mindigh...- csuklott meg hangom.
- Mindig szerelmem...- csókolt meg. - Próbálj meg aludni. Itt leszek, míg fel nem ébredsz. - lehelt csókot ismét ajkaimra. Lehunytam szemeim és már csak kezei finom simogatására emlékszem elalvásom előtt.
Reggel édes alvó arca köszöntött, egyik keze fejem alatt, másikkal pedig derekamat ölelte át. Megsimítottam arcát, majd puszit nyomtam rá. Óvatosan felkeltem, kinyújtóztam, és kimentem a konyhába inni.
Délután 2 óra van, JungKook-kal a parkban sétáltunk, mikor letámadott minket ezernyi kiskutya. A gazdijuk is odajött hozzánk. Nő volt az illető, én pedig leálltam vele beszélgetni, kezemben az egyik kis aranyossal, míg Kook-ot megkergette a többi. Elmondta, hogy megvehetők a kiskutyák, és hogy nem is olyan drága. Be vannak tanítva, szobatiszták és nagyon játékosak.
- JungKook, drágám! - hívtam magamhoz. - Nem akarunk...venni egy kiskutyát?
- Egyet? - kuncogott. - Csak egyet? - karolta át vállam, majd megsimogatta a kicsit a kezembe.
- Ő az egyik legidősebb. A...az pedig a legfiatalabb. - mutatott rá.
- Kettőt? - kéreztem.
- Kettőt! Kérlek Yoon! - nyafogott.
- Hehe, rendben..! - pusziltam meg arcát. - Ha eljön velünk és hozzuk őket is, akkor...esetleg úgy oda tudom adni a pénzt, hiszen most nincs nálam.
- Rendben. Nekem nagyon jó. Taemin, fiam! Vigyázz a többire. Ezt a kettőt megvették, csak elmegyek velük a pénzért.
- Értettem anya! - kiálltott vissza a fiú.
A kiskutyáknak egyenlőre JungKook-nál találtunk helyet. Megfürdettük őket. Igaz, kissé nehezen, hisz vagy kiakartak mászni, vagy pedig fürdés végén lerázták a szőrüket, így mi is tiszta vizesek lettünk. De csak nevettünk rajta.
- Táncolj velem. - suttogta fülembe.
Megnyitottam a csapot, hogy leöblítsem kezemről a habot, megtöröltem, majd megfordulva a vállaira tettem kezem. Nagy kezeivel közelebb rántott, és ringatni kezdett, míg végül szenvedélyesebb táncot nem produkált. Tenyeremet övébe helyeztem, mire hirtelen megpörgetett. Észre sem vettem, de vége lett a számnak, JungKook pedig eldöntött karjai között. Arca mellett beszűrődött a fény az ablakból, mely édesebbé tette pofijára kúszott mosolyát, barna szemeit, homlokára lógó fürtjeit, nyuszi fogait, és hívogató ajkait. Csodálatos látvány tárult, így szemeim elé. Lassan megcsókolt, majd visszahúzott állásba.
- Nagyon szeretlek Yoon...
- Tudom. - nevettem. - Én is Oppa...-pusziltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése