- És ez? Ez is kell! Meg ez is! - tett mindent a kosárba, YongGuk.
- Na! A tábla csokit és azt a horror filmet megveheted, de ez nem! - tettem vissza a chips-et.
- Akkor inkább a chips. - cserélte meg. - Este legalább filmezés közben lesz mit rágcsálni.
Megvettük, ami kell estére, majd bepakoltunk a kocsijába és elindultunk vissza a lakásunkba.
- A kiszemelted is fog jönni, vagy csak ketten leszünk? - bökött vállba Jimin miatt.
- Nem tudom Guki...tudod..eléggé furcsa mostanában. Régóta ismerem őt, de ilyennek még soha nem láttam. Megváltozott.
- Tudod kiscsaj, hogy én mindig itt vagyok neked. - simította hátra a hajam. Mosolygom rá, amit viszonzott. - Ha összejöttök, azért engem ne felejts el!
- Hogy is felejthetnélek el, Oppa.
YongGuk-kal már nagyon rég óta ismerjük egymást. Kicsi korom óta ő olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Szeretem őt, hisz még kis ovodás voltam, mikor a legjobb barátok lettünk. Megvédett, amikor csak kellett. Így idősebb korunkra megfogadtuk egymásnak, hogy lakótársak leszünk, ami meg is történt. Furcsa, de mikor még először gondolkodtam ezen, nagyon féltem. Mostana beláttam, hogy teljesen hülyeség miatt.
- Persze, nehogy segíts! - kiálltok utána a kocsi csomagtartójától, a kapu bejáratáig, ahogy ő állt.
- Kinyitottam az ajtót. Bocsánat, hogy nem akarok, majd azzal vesződni, mikor kipakolunk a kocsiból, hogy lepakoni a cuccokat, kinyitni az ajtót, majd megint felvenni és...ajh...tudod.
- Tudom, tudom. Bezárod? - fogtam négy zacskót a kezembe, hátra hagyva még kettőt.
- Persze. Menj, majd viszem a többit.
- Köszi, Oppa! - álltam lábújhegyre, hogy puszit nyomhassak arcára. Majd bementünk.
Este a telefonomon beszélgetek Jiminnel, hogy ma nem ér rá.
- Ugyan Oppa, csak egy film. Egy horror filmet vettünk ki. Vicces horror filmet. Kérlek.
- Nem fog menni, nem érted? Most mennem kell! Majd még hívlak! Szia! - tette le.
- Szia..Oppa...
Megfordultam, ott találtam az ajtóban a hallgatózó Bang-ot.
- Baj van?
- Nincs...nincs, semmi. - mosolyogtam rá.
- Ki mész először fürdeni?
- Persze. - azzal kisétáltam.
Telefonomat ledobtam az ágyra, majd fogtam a törölközőm és mentem fürdeni. Megnyitottam a meleg vizet, és beálltam alá. Megmostam a hajam, majd a testem és kiléptem a fürdőből. Törölközőmet magam köré csavarva visszamentem a szobámba. Mobilom kijelzője fénylett, így odarohantam. Barátnőm volt az. Képet küldött.
- Gondolom megint a pasijáról...- forgattam szemeim, majd nevetve megnéztem. A kép, ami fogadott, már nem volt ennyire vicces. Kiszemelt szerelmem, akinek a szívemet készültem kiölteni...egy másik lány ajkán csüngött. - Neh...neh...ne ne ne neehh, ez nem lehet igaz...- gyültek szemeimben könnycseppek. - ..kérlek mond, hogy nem igaz...! - estem le az ágy mellé.
- Yoon! - nyílik az ajtó. YongGuk letérdel mellém, magához ölel. Megnézi a telefonom, majd eldobja az ágyamon. - Sajnálom, baby...- puszilta meg fejem.
- Kérlek, ne hagy egyedül...maradj mindi...gh.. mellettem...- csuklott meg hangom.
- Itt vagyok. Neked mindig, drága.
Felültetett az ágyamra, majd szekrényemből fehérneműt vett ki. Megtöröl, felöltöztet, felemel karjaiba, és bevisz a szobájába.- Nállam nézzük a filmet jó? TV-z kicsit, amíg gyors én is kimegyek fürdeni.
- Rendben...- töröltem meg szemeim. Feljebb csúsztam, és hátra dőltem.
Pár perc múlva megjelent az ajtóban, alsónadrágban és egy fehér felsőben, ami szintén rajtam is volt.
- Gyors voltam? - csörgette meg a chip-es zacskót.
- Igenh..nagyon is. - nevettem el magam. Elindította a filmet, majd be bújt mellém a takaró alá. Egyik kezével átkarolt és közelebb rántott.
- Jobban vagy, csajszi?
- Most már igen. - bújtam mellkasába.
Néha-néha megijedtem a JumpScare-ek miatt, sokszor viszont csak nevettem. Mire Oppa tüsszentett egyet.
- Egészségedre. - nevettem.
- Köszi. Úh, te jó ég. Megállt egy pillanatra szívem. - poénkodott. Jókedvűen néztem fel csokoládé barna szemeibe, amik szinte már feketén csillogtak rám. Lassan közeledik felém, mire behunyt szemekkel már csak azt veszem észre, hogy ajkai enyémen pihentek. Bal keze felcsúszott arcomra, melyet hüvelykujjával simogatott.
Ám még is, hirtelen húzódtam el, mikor a szívembe egy erős lökést éreztem.
- Neh...ezt...ezt nem kellett volna...
- Bocsáss meg, én csak...sajnálom Yoon...
- Azt...azt hiszem, most jobb lenne, ha visszamennék a szobámba. - álltam volna fel, mikor megfogja csuklóm és visszahúz.
- Ne hagy magamra. Tényleg sajnálom, nem tudom mi ütött belém. Maradj itt...
- Re...rendben... - feküdtem vissza, ám kissé félve.
A film vége felé jártunk. Gondolataimat csak a csók járta körbe, amelyet meggondolatlanul adtam neki. Még is...a szívverésem többszörösére ugrott, mint mikor Jiminnel vagyok. Muszáj lenne ismét. Csak egyetlen csókot, hogy kiderítsem valójában mit érzek iránta.
Felé fordultam, felültem. Furcsálta mozdulatom, mire megsimítottam arcát, ajkaimat övére téve. Nem ellenkezett, átkarolt és hátamat simogatta. Felemelő érzés volt, a szívem hevesen vert, párnái puhán mozogtak enyémen.
Átfordított, lenyomott maga alá. Oldalamat simogatta,a csókot meg nem szakítva. Egyik pillanatról a másikra pillangók repkedtek gyomromba, végtagjaim remegtek, gondolataim kiürültek. Két kis kósza buborék mászkált agyamban: Vajon miért tettem ezt? A lelkem mélyén szeretem őt?
Ajkaimtól egy hatalmas cuppanással vált el, mely miatt kinyitottam pilláim.
- Miért gondoltad meg magad? - dörmögte mély hangjával. Közben arcomat cirógatta ujjhegyeivel. Válaszul ismét magamhoz vontam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése