- Jó reggelt...- szól lágyan hangja.
- Neked is.
- Hogy aludtál? - mászik fel hozzám, és csókol szájon.
- Tökéletesen. - nyomok még egy puszit telt ajkaira.
Lefekszik mellém, majd szorosan ölel magához. Karjai között majdnem megfulladtam. - Jimini, drágám, megfulladok...
- Hm...- fordítja fejemet maga felé, hogy ajkaink újra összeforrhassanak. - Szeretlek. Mondtam már?
- Ma még csak egyszer. Tegnap vagy 50-szer elmondtad. És aranyosnak találom. - puszilom meg arcát. - Szeretsz?
- Nagyon, nagyon. - simogatja hasamat.
- Akkor jó, elmegyünk kirándulni?
- Kirándulni? Hát ez, hogy jött?
- Nem tudom, de szeretnék! - puszilom meg orra hegyét.
- Rendben, ha ennyire akarod!
***
Mondhattam volna, hogy nem pont így képzeltem el a kirándulásunkat. Amerikában vagyunk a havejaival. Feladatokat kellett csinálniuk. A mai nap lányok ugrálják körbe őket. Mondanom sem kell, hogy most bent ülök az asztalnál egy széken, közben a kezemben egy doboz kólával nézem, ahogy 3 néger nő körbe ugrálja a fiúmat. De végül is, ők gyönyörűek, nőiesek, csupa modell alkat, én meg....egy fiús rövidnadrágban, fehér pólóba, - ami mellesleg hatalmas rám - és egy agyonra használt fehér tornacsukában várom, hogy engem is észrevegyenek, de attól tartok várhatom. Jimin még csak rám sem bagózik, ahogy a fiúk sem teszik.
- Szia! - ül le mellém az egyik lány, akit Taehyung követ.
- Szia...
- Baj van?
- Nincs...semmi....- beszélgetek vele angolul, amit TaeHyung alig ért.
- Mi? Most mit mondott?
- V! Nem fordítok! Inkább húzd a beled innét!
- Már is! - megijed, majd elmegy.
- Most....Elküdted?
- Igen. Zavaró tényező néha. - nevetek. - Bár, aranyos személyiség.
- Te vagy Jimin barátnője, igen?
- Nicsak. Melyik árulta el?
- Ő dicsekedett vele.
- Dicsekedett?
- Igen!
- Öhmm....megbocsátanál egy percre?
- Persze.
Felállok, majd odasétálok hozzájuk.
- Jimin...- vergetem meg a háttal álló fiú vállát.
- Most nem érek rá, bocs. - azzal tovább nevetteti a két lányt.
- Rendben...megértem...bocs...
Sarkon fordulok. Tudom, hogy nem valami jól tettem, erőltetni kellett volna, de hagyjuk.
Visszaülök a lányhoz, aki később feajálja, hogy menjünk el várásárolni.
***
- Ennyi idő elmúlt, nem gondolod, hogy esetleg...?
- Nem hiszem, bár....lehetséges. Úristen! Mi van, ha igen?! - ijdek meg.
- Nyugodj meg! Veszünk neked egy olyan tesztet és megnézzük, rendben?
- Rendben.
Lehet, hogy terhes vagyok. Sok idő eltelt az első alkalmunk óta. Félek, vajon mi lesz az eredmény.
Új barátnőmmel vettünk egy terhességi tesztet. Visszaértem a házunkba, nem volt senki. Itt az idő. Megnéztem. Azt írta a papíron, hogy 3-4 percet várni kell, míg kimutatja az eredményt. Ahogy kiléptem a fürdőszobából, JungKook-kal találtam magam szemben. Gyorsan hátammögé tettem, hogy ne lássa, de még mielőtt elindultam volna a cuccaim felé, J-Hope kikapja a kezemből.
- Yoon! Ez mi?
- Öhm...Ha ide adod, akkor...akár el is rakhatnám a táskámba. - azzal kivettem a kezéből.
- Yooni...éhes vagyok! - karolja át nyakam V. Mire csipogott, hogy meg van az erdmény.
- O-oh....- jön ki számon.
- Mi ez? - húzza fel V a kezemet, mire meglátom, hogy...igen...terhes vagyok. - Uram Isten....
- Yoon, ez nem egy olyan...te...ter
- Terhességi teszt...igen, az.
- Ez mit jelent?!
- I...igen...
- Gratulálok! - támadják le a fiúk.
- Kösz, de mihez? - néz értelmetlenül rájuk.
- Yooni! Most te jössz!
Közelebb lépek, megpuszilom arcát, mire ő derekamra rakja kezeit.
- Jimin...szerelmem...kisbabánk lesz...
- U...Úgy érted...terhes vagy...- kerekednek ki szemei.
- Igen...
- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! - csókok közepedte, felemel.
- Én is, téged Jimin! - motyogok ajkaiba. Majd lerak.
- Fiú, lesz vagy lány? - húzza fel hasamon a pólómat.
- Szerintem ezt még nem tudom. - nevetek. Letérdel, átkarolja hasamat, majd megpuszilja. Fejét rajta pihenteti, miközben szorossan ölel magához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése