Egy tökéletes este

Esik az eső, dörög az ég és villámlik. Félek. Gyerek koromban a szemem elött csapott bele egy emberbe a villám. De ez most nem a lényeg. Ami az, hogy félek egyedül. Mióta az EXO-val vagyok kicsit kevesebb időm van aludni. Ez az első hét, mióta itt vagyok, hogy tudok aludni. De a fránya eső miatt félek elaludni. Felébresztem a szobatársamat ChanYeolt, hogy hátha megenyhül rajtam. Mindig is érezni akartam az illatát közelebbről is, de soha nem mertem. Bár, lehet, hogy most sem.
- Hah...na hajrá!
- Baj van? - szólalt meg hiretelen.
- Óh! Oppa, te...ébren vagy...?
- Igen. - fordult felém. - És te?
- A...vihar...- nyögtem ki.
- Ja, igen...értem. Akarsz...szeretnél idebújni hozzám?
- Hát...ha szabad...
- Na, gyere...! - emelte fel a takarót, hogy oda feküdjek.
Már vittem volna a takarómat, mikor rámszólt, hogy nem kell hoznom. Odasétáltam, leültem az ágy szélére. Mivel a párnám mosásban van, ezért nem tudtam vinni. Kirakta kezét, hogy arra feküdjek.
Ledőltem, mire betakart. Közelebb húzott magához és átkarolt.
- Jó így? Nem fázol?
- Ne...nem...
- Hé...! Jó éjt, Yooni...- húzott szorosabban magához.
- Neked is, Oppa...!
Azzal felkarjába bújtam. Behajlította kezét, ami a hasamon kötött ki.
Villámlott. Egész közel. Remegni kezdtem, mire ChanYeol magafelé fordított. Rám mosolygott, majd a mellksához húzott.
Megpuszilta fejem, majd míg el nem aludtam oldalamat simogatta.