A megmentőm?...avagy még sem...?

Hallgasd közben....
   Az udvaron tűröm, hogy egy lány a képemhez vágjon mindenfélét, amit csak elismételtem egy barátnőmnek, valamelyik lány pedig hallotta és elmondta neki. A vicces az, hogy ezeket ő vágta hozzám, én csak védekeztem.

- Mit képzelsz te magadról?! - ordítja le a fejemet. 

- Csak az igazságot mondtam rólad! Ez nem bűn. 

- Inkább vágd fel az ereidet, te abnormális, csúnya kis r****c! 

- Még én vagyok a csúnya?! Néztél te már tükörbe? Nem tört még össze?! Te bohócra mázolt kis...

   Nem mertem kimondani, ugyan is a lány termete, olyan mint egy ház. 

   Ellökött. Neki estem a padnak. Bevertem a hátam és a fejem, ahol még kisebb koromban is. 

   Sírni kezdtem, mert csak jobban el kezdett fájni. Kezemmel a seb felé nyúltam, véreztem. De senki sem segített. Féltem. Magamra hagytak.

- Mit művelsz?! Normális vagy?! Hagyd abba! Nem szégyenled magad?! 

Állt elém egy fiú. 

- És te ki vagy?! - kérdi a bántalmazó lány. 

- Először is te ki vagy?! - a lány válaszolt. - Aham... Yoon barátja vagyok! 

Ekkor felnéztem, pislogtam párat, hogy látásom kitisztuljon. 

-Jung...JungKook...? - erre elmosolyodott. 

- Mondtam, hogy soha nem hagylak egyedül! - simított végig könnyektől nedves arcomon.
- JungKook!!- karoltam át.
- Szia, kicsim...- ölelt vissza.
- Hiányoztál Oppa!
- Te is nekem...
   Ahogy egyre szorosabban ölelem magamhoz...ő...úgy tűnik el. Halványul bőre, majd eltűnik, mintha ez az egész meg sem történt volna. Egyedül vagyok...nem segít senki. JungKook eltűnt, mintha valami azt üzenné, hogy felejtsem el. De...nem megy. Nincs megmentőm...elvesztem...félek...
   Mikor felébredtem, ő vitt kezei között, sírva és aggódva. Vajon tényleg ő az? Vagy csak a hiánya miatt gondolok folyamatosan csak Őrá...