A bál

Érdekes, hogy az igazgató pont azt a bandát hívta meg a bálunkra, amiket én ismerek. Az EXO-t. Először örültem, de utána rájöttem, hogy...ők még soha nem láttak olyan ruhába, ami egy nőhöz illik. Csak, amolyan fiús ruhában. Megijedtem, de nagyon.
Elérkezett az a nap, amit minden lány azért várt, mert végre találkozik velük. Ugyan is vannak, akik az ő párjuk lesznek. Mivel engem mindenki csúnyának tart az iskolában és senki sem akart velem táncolni, mutatkozni, ezért így a tanárnő, azt tanácsolta, hogy egyedül álljak ki a fiúkkal, majd mikor minden lány megtalálta a párját...ezután nem mondott semmit, de értettem a célzást. Üljek le és kész. Majd lesz valami. Így is lett. Felhúztam azt a ruhát, aminek direkt én választottam ki a színét. Egy gyönyörű sötét kék ruha, pántok nélkül. Beálltam az én iskola társaimmal, a fiúkkal egy sorba, egymás mellé. Majd megvártuk, míg beérkeznek az EXO tagjai. Ahogy elnézem őket, egyik sem pillant meg engem. Majd beérkezik az a fiú, aki akkor tetszett meg nekem, mikor utoljára ott jártam náluk. Xiumin-on egy kék ing volt, ami ki volt gombolva a mellkasáig. Fekete nadrág és egy cipő, ami szintén ugyan olyan a színben pompázott. Azt hittem ott fogok elájulni a látványtól. De inkább megpróbáltam csak a földet nézni. Ahogy minden lány bejött, azonnal táncolni kezdtek. Én a magam részélöl leültem az egyik székre, és elővettem a telefonom. Közben leült mellém egy lány.
- Mi az? Te nem táncolsz? - kérdi furcsálkodva.
- Nem. Nem hívtak meg és hagyjuk is ennyiben. - vágtam komoly arcot.
- Nem? Hogy hogy?
- Mondom, hogy hagyjuk inkább.
Odasétált hozzánk egy fiú, majd felkérte a mellettem ülő lányt. Én is felnéztem rá, ő is rám, mire észrevettem, hogy Chen az.
- Yooni? Te vagy az? - ül le mellém a másik oldalamra. - Mi az? Baj van?
- Nem hívta meg senki. - mondta a lány.
- Sajnálom én meghívtalak volna, ah elmondtad volna, hogy ide jársz suliba. Akarsz táncolni?
- Nem..nem köszönöm. Menjetek csak ti, ha akartok én...meg...maradok itt...
- Ő sem tudta? - persze ő érti mi a bajom, mert tudja, hogy nekem tetszik Xiumin.
- Nem. Senkinek sem mondtam el.
- De, azért Xiumin-nak elmondhattad volna. Gyere...
- Muszáj? Nem akarok.
- Ugyan. Ők sem táncolnak most. Gyere. Legalább társaságban leszel. Na! Gyere már! - húz fel a csuklómnál fogva. Majd átvágunk a táncoló emberek között és odamegyünk hozzájuk. - Hé, fiúk! Na kit találtam? - húz elő a háta mögül.
- Yooni? - hallom meg Kai hangát. - Tényleg te vagy az? Te jó ég. Mikor is volt? Egy éve? Két éve?

- Heh. Csak egy. - kuncogok. Mikor felnézek Az Ő édes mosolyával és szép barna szemeivel találom magam szemben. Majd visszahajtom fejem a föld irányába.
- Azóta is jól meg változtál. - hangja csendül meg a fülemen. - Még mindig fiús ruhákban jársz?
- I..igen... - szóltam kicsit bátortalanul.
- Várjuk. Ha te idejársz suliba, akkor miért nem táncoltál az előbb? - kérdi Sehun.
- Öhm...öm... - nehéz volt erről nekik beszélni.
- Mert a fiú, aki meghívta még nem jött el. - rögtönöz JanDi ( a lány) mögöttem.
- Értem. Addig van kedved táncolni?
- Nincs. Bocsánat, sajnálom, de nekem most...mennem kell. - azzal el is hagyom a társaságukat. Majd az udvar felé veszem az irányt. Neki dőltem a falnak, és fejemet kezdtem ütni bele.Könnyeim megindulnak. Közben érzem, hogy valaki oda tarja a kezét, hogy a fejem ne érje többet a falat. Oldalra néztem és Suho-t pillantottam meg.
- Legközelebb ne hazudj. Mond el az igazat. - mosolyog. Ekkor még több könny csurgott le arcomon. - Gyere. Segítek, hogy táncolhass Xiumin-nal.
- Mi? De te honnan...- ekkor megjelenik JanDi a háta mögött. - Elmondtad neki?
- Segíteni fog neked. És most gyere be.
Úgy döntöttem, hogy megbízom bennük. Kár volt. Leültem az első helyre, ami útba esett. Közben nézem, ahogy Xiumin majd szét esik a boldogságtól, annyira mosolyog. Táncol egy lánnyal.
Chen besegített, mert már látta, hogy nem megy sokra Suho segítsége. Odament hozzá és súgott valamit a fülébe. Gondolom azt, hogy tetszik nekem és ne hagyjon már magamra. Mindenki más társaságát jobban kívántam, mint most az Övét, de nem tehettem mást. Az első reakciót nem értettem. Vagy azt mondta, hogy nem akar, vagy azt, hogy még pár percet. De mivel én olyan vagyok, ezért értettem én a célzást. Nem akar velem táncolni, sem lenni. Megaláztak. Nem akarom, hogy lásson. De hirtelen megmozdulni sem volt erőm. Zokogtam magamban csendben. Kezeimet az arcomhoz szorítottam. Egyszer csak vége lett a számnak. Pár perc múlva éreztem, hogy valaki végig húzza ujjait arcom egy kihagyott részén, amit nem takar a kezem.

Könnyes szemekkel felnéztem, pislogtam, hogy tisztuljon látásom és Xiumin-t pillantottam meg.
- Táncolsz velem? - lágy hangja melengeti szívem kicsi pontjait.
- Öhm...öhm...ahm...- hirtelen nem tudtam mit mondani.
- Ugyan...Gyere már! - fogja meg kezeimet és felhúz a székről. Majd vállaira helyezi őket. Kezeit derekamra rakja, majd minden kis ringatózásnál közelebb húz magához. Fejemet vállára döntöm. - Szóval azért rohantál el, mert féltél?
- Mo...mondhatjuk így is...
- Nem fáj a fejed? Hallottam, hogy a falba ütötted.
- Ezt is elmondták? Aijh...- mérgelődtem, mire kuncogott egy kicsit. Majd eltol egy kicsit magától, majd megpuszilja homlokomat. Végig simít könnyektől nedves arcomon, majd elmosolyodik, ahogy észreveszi, hogy egy újabb hullik le.
- Ne sírj. - ölel ismét magához. - Hehe...na...sh...- simogatja hátamat. Ringatni kezdett, mire én is átöleltem. - Ha ennyire táncolni akartál velem miért nem mondtad?
- Mert féltem.
- De mitől?
- Mert mondani akartam valamit, de...most már inkább nem...
- Mit? Azt, mit nekem is elmondtak? Akkor....hm...mikor érnél rá?
- Mi? - húzódom el tőle.
- Mondjuk szombat este felé? Elmehetnénk sétálni. Mit szólsz hozzá?
- Te, te, te most...
- Igen. Na?
- Öhm...Rendben...
- Kérhetek tőled valamit? - erre felkaptam a figyelmem. Hátha...- Mosolyog rám. Kérlek. Soha nem láttalak még mosolyogni, eddig mindig olyan komoly voltál.
- Nem tudok. Csak akkor ha valaminek örülök...
- Hm...Ebben az esetben...Szeretlek.
- Mi?
- Hm, jól hallottad. Ennek csak örülsz tán. Na, lássuk azt a mosolyt.
Akartam, de nem kikerült. Úgy látszik ez nem elég a szívemnek.
- Nem megy? Na várj.
Bement a táncparkett közepére és ki kiáltotta, azt nekem, hogy "mosolyog". Igaz, hogy mindenki hülyének nézte, de engem megnevettetett. Majd visszajött, megállt előttem.
- Na ugye, hogy megy.
                                                            ***

- Yooni! Megyünk haza? - kérdi JanDi.
- Igen. - azzal megindultunk a kapuhoz.
- Yooni! - kiállt utánunk Chen. Látom, hogy mindenki jön ki. - Oké, Xiumin, most kérdezd.
- Mh..muszáj itt mindenki előtt? - erre elkezdtek bólogatni.
- Mi lenne az? - kérdeztem rá.
- Xiumin mondani akar neked valamit.
- De hisz már tudja. Emlékszel, mit mondtam neked bent? Azt nem csak úgy mondtam. Nekem te tényleg tetszel. Aranyos vagy. És most, hogy láttam, hogy milyen nőies tudsz lenni...csak még jobb. - rák vörösség már meg van. - Akkor? Áll még a szombati meghívásom?
- Üh...ühüm... - bólogattam szégyenlősen. Elmosolyodott, amire én is. Majd közelebb jött, megpuszilta az arcom, majd elköszöntünk egymástól és hazamentünk.
*Egy hónappal ez után *

Úgy döntöttem meglátogatom Xiumin-t a kávézóban, ahol dolgozik pluszban. Benyitok, mire azt látom, hogy épp a pultot törölgeti.
- Hehe...Látom valaki nagyon keményen dolgozik. - szólaltam meg, mire a figyelmét magamra vezettem. Elmosolyodik, ahogy meglát, majd azzal a mosollyal végig követi, míg leülök elé a székre.
- Szia, hát te?
- Jöttem meglátogatni a kedvesem. - mosolygok.
- Ugye tudod, hogy imádom, mikor mosoly tudok csalni az arcodra.
Ezen a mondaton kuncogtam egy kicsit.
- Akkor...lesz egy cappuccino. Hm...és szerintem ennyi, köszönöm. - komolyodok el, de a végére nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Vet egy aranyos mosolyt felém, majd elkezdte elkészíteni. Miközben csinálta, néha-néha lopva rám pillantott, majd csak azt vette észre, hogy én is kíváncsian nézem, ahogy művészkedik az italommal.

 Ahogy készen lett, elém rakta, egy formával a közepén. Egy aranyos szív alak, amit én csak megmosolyogtam.
- Na?
- Nagyon jól néz ki. Nincs szívem meginni. - nevetek.
- Hm...na.
Végül aztán csak belekortyoltam, ami nagyon jól is esett, hisz nagyon finom lett.
Kiül mellém, hisz már csak mi ketten vagyunk bent. Felém fordul és nézi, ahogy iszogatom a kért cappuccino-t.
- Yooni...
- Hm? - fordulok felé.
- Hehe...maradt egy kis...na várj. - azzal közelebb hajol és óvatosan ráhelyezik ajkait enyémre. Felső ajkammal volt elfoglalva. Majd egyik kezével végig simít arcomon és hajamba túr. Én vállára rakom kezeimet, mire az egyik hirtelen felcsúszik nyakára. Mintha valami irányítana belülről. Ajkaitól a levegő hiány szakít el, amit csak egy szintén széles mosollyal az arcán viszonoz.