"Gyerekek?"

*Yoon
Korán reggel 10 óra. Arra vártam, hogy Jin értem jöjjön, hogy meglepjem Kook-ot, ugyan is évfordulónk volt. Nem házassági, mert ott még nem tartunk. Nagyon nagy ajándékot vittem neki.
Meg érkezett. Beszálltam a kocsiba és indultunk is. Közben elmondtam neki, hogy mit adok Guki-nak.
- Ah...szerencsések vagytok!
- Köszönjük. Szerinted örülni fog neki?
- Te most hülyéskedsz?
Mikor beértünk, gyorsan lepakoltam az öltözőjükben a cuccaimat, majd mentem Jin után. Épp fotózták a fiúkat. Jung Kook került sorra.

Ahogy megpillantott, lágy mosoly ült az arcára. Mikor lefotózták odajött hozzám és megölelt, megcsókolt. Kissé kiengedett szorításából.
- Miért jöttél el ide?
- Ömh...nem tudom neked, hogy elmondani, de...
- Mi? Mond, nyugodtan.
- Öhm...ah...nem merem...félek...
- Mitől?
- Attól, hogy ennek hallatára elhagysz engem. Nem szeretném...
- Yoon...! Ugye nem az, amire gondolok?! Te megcsaltál engem?!
- Nem, dehogy is! Téged szeretlek senki mást!
- Akkor meg miért beszélsz, így?! Ne mond nekem, hogy nincs ebbe benne az, hogy megcsalsz! Mert tudom, hogy igen! És?! Halljam kivel?! Ki hozott el idáig?!
- Jin, de neki ehhez semmi köze!
- Jin?! Jin-nel csalsz meg?! - hirtelen könnyek gyűlnek szememben és, ahogy látom ővéiben is kezd.
- Nem, Kook! Te megőrültél?
- Ha nem azért jöttél, hogy ezt elmond, akkor miért?!
- Kook, én...
- Tudod mit?! Végeztünk! Ennyi volt!
- Kook! Ne! Kérlek, ne!
- Ennyi volt, Yoon! Költözz ki a házból is, bánom is én! - és elment a fiúkhoz.
- Így...így akarsz kitenni a házból...? De...nincs hová mennem, hisz...
- Yooni! Mit akarsz még?! Mit csináljak?!
- Nem ezt vártam el a gyerekeim apjától...- azzal elindultam, majd irányt vettem haza.
*Kook
Lesokkoltam. Gyerekek? Yooni terhes? Istenem...
Nem bírtam tovább állni. Remegek a lábaim és a földre zuhantam.
- Hát haver, ezt jól el szúrtad. - mondja Jimin.
- Uram atyám. Yooni, gyerekek, szülőség, jesszus mária!
- Gyere, elviszlek! Biztos még utolérjük! - állított fel Jin, majd kihúzott a kocsihoz, beültünk és haza mentünk. Ahogy beléptem a házba, hallottam, ahogy fent az emeleten sír. Felszaladtam, majd lassan benyitottam.
- Yooni...- szóltam halkan. Előtte volt a bőröndje és a ruháit rakta el. - Yooni, kicsim ne pakolj...! - szóltam rá, de nem sikerült megértetni vele. - Hagyd abba! - térdeltem le elé és megfogtam kezeit.
- Engedj! Soha nem láttam még egy olyan faragatlan fafejű fiút, mint te...Jung Kook...!
- Yooni! Ne gúnyolódj velem! Sajnálom!
- Ezt már nem tudod rendbe hozni! Kitettél az utcára! Olyan szavakat vágtál a fejemhez, amiket nem is gondoltam volna!
Elmosolyodtam, hisz tudtam, hogy csak hülyéskedik, hogy tényleg majd kiköltözik az utcára.
- Yooni. Kicsim, nézz rám! - állánál foga feltoltam fejét, majd mélyen könnyektől csillogó szemeibe néztem. - Szeretlek...- pusziltam meg ajkait.
*Yoon
- Nem...ü-ümh...nem bocsátok meg neked...- motyogtam ajkaiba. - Jung Kook...hm...neh...
- Sh...- simította meg arcomat. Majd hajamon, hátamon és combjaimon is.