"Internetes párkereső"

Pár napja találkoztam egy fiúval az interneten. Megkérdeztem, hogy van-e skype-ja, hogy tudjunk beszélgetni, és igen. Mikor először bekapcsolta a kamerát, azt hittem, hogy káprázik a szemem, de nem.

Akit láttam az az a fiú volt, akiért rajongok. JungKook. Hihetetlen volt. Magyar kiejtése aranyos volt.
Ma egész nap csak siettetni akartam az órát, hogy minél hamarabb hazaérhessek és beszélgethessek vele.
- Na mi az Yooni?
- Ah...legyen már vége ennek a napnak. Mmh...
Bent ülünk első órán, mikor a tanárnő azt mondja, hogy ma másik iskolából jönnek megnézni minket. Csak a mi osztályunk van a listán. Bár mondjuk most ez a nap jó, hisz projekt nap van. Azzal bejön a külföldi osztály.
- Basszus...- meglátom őt. - A fene enné már meg! - temetem a fejem a füzetembe, ami tele van az ő nevével és rajzokkal. Gyorsan becsukom, majd a padra hajtom a fejem és kezeimmel próbálom takarni magam.
- Mi az? - súgja oda nekem mellettem ülő barátnőm.
- Az az a fiú!
- Yoon! Tina! Mit hoztok fel mentségetekre, hogy beszélgettek?! - üvölt le minket tanárnő.
- Sajnálom tanárnő...- mondjuk egyszerre. Ekkor már nem a padra volt hajtva a fejem, így mikor Kook-ra néztem, láttam, hogy nagyon bámul felénk mosolyogva.
- Jól van, de ne beszélgessetek!
- Igen is, tanárnő! - szintén kórusba Tinával.
- Nos, akkor üljetek le valahová oda hátra és akkor kezdjük is!
Egész órán most csak tanárnőt hallgattunk, hogy mit kell csinálni következő órán meg ilyesmi... Kicsengetés után kimegyünk az udvarra és leülünk a padra. Tinával szokásosan beszélgetünk, majd a fiúk is odajönnek és velük "felelsz vagy mersz"-t játszunk. Most én csak néző voltam, mert nem nagyon volt kedvem játszani. Mikor hirtelen valaki megérinti a vállamat. Hátra kapom figyelmemet és csodák-csodájára Ő áll ott.
- Ömh...beszélhetnénk?
- P...persze...- azzal felkelek, majd osztálytársaim "juj" szavai közreműködésével elsétálok utána. Megáll, megfordul, majd elmosolyodik.
- Te, itt?
- Öhm...igen. Hihetetlen, mi? - nevetek zavaromban.

- Az. Még soha nem láttalak így élőben. Nagyon...hogy is fejezzem ki magam...? Szép vagy...- pirul el.
- Hehe..ömh..köszönöm. - vörösödök én is. - Te meg nagyon aranyos vagy.
- Igazából kérdezni akartam valamit, de az így nem megy, max csak videón keresztül.
- Ugyan. Négy szem közt beszélgetünk. Mondd csak.
Erre magához ölelt, majd megpuszilta fejem.
- Ceretlek...- nevet kicsit.
- Ceretlek? Mi ez? Sejpítős napot tartunk? Te...te szeretsz engem?
- Igen, nagyon tetszel és gondoltam megpróbálhatnánk.
- Megpróbálhatnánk? Úgy érted...
- Ühüm...- puszilta meg arcomat.
- Meddig vagytok itt?
- Egy hét, de miattad itt maradok sokkal tovább.
- Hehe...aranyos vagy.
*másnap délután*
Ma már nem a mi sulinkban nézelődnek.
- Indulok haza! Sziasztok! - elköszöntem Tinától és indultam. Majd mikor kiléptem a kapunk, megláttam JungKook-ot egy virágcsokorral a kezében.
- Óh! Szia! - lép elém. Én is köszönök, amit csak megmosolyog. - Ez a tiéd! - adja a kezembe a csokrot, majd ad egy puszit arcomra.
- Ugye tudod, hogy nem számítottam arra, hogy itt leszel? - nevetek.
- Tudtam, hogy nem, de nem baj az.
- Tényleg nem, hisz egy kis tökéletes ajándék várt.
*utána lévő nap délután*
- Ma maradsz, Yoon?
- Igen, ma igen.
Azzal leültem Tina mellé a pad tetejére, majd elkezdtünk mojolni a telefonunkkal. Közben üzenetem jött Kook-tól.
"Van egy ajándékom számodra! :)"
Azzal pár perc múlva megjelenik előttem. Felnéztem rá, mire végighúzta ujjait arcomon, majd lehajol és óvatosan ráhelyezi párnáit enyémre.

Lassan felhúz állásba, és átkarolja derekamat. Végigsimít a hajamon, majd hátamon. Hitelen a hideg is kiráz, amikor ajkai elkezdenek lassan, óvatosan, puhán mozogni az enyémeken. Párnái elválnak egy cuppanás kíséretében. Éreztem, hogy mintha összeragadtak volna ajkaink. Annyira jó érzés volt. Mintha a fellegekben járnék és ő lenne az őrangyalom.