Barátnőm lerohant, ahogy hallotta, hogy hazaértem. *ketten élünk egy lakásban*
- Na? Mi történt?! - ért le. - Jaj, ugye nem?
- Deh...- szipogtam.
- Semmi baj...- ölelt magához. Simogatta fejemet és próbált nyugtatni.
Eközben hirtelen a telefonja pittyent egyet. Elővette, megnézte, üzenet érkezett.
- Azt hiszem tudom is, hogy hogyna felejtessem el veled ___! - mosolygott, majd a kezembe adta a telefonját.
Jay Park
Ma ha tudtok jönni, akkor egy kis szombati bulit csinálnánk a haverokkal. Ha akarsz akkor gyere, és hozd a húgodat is ;)
- Jay Park? Te isme-red őt? - kerdem két szipogás közepedte.
- Igen. - helyeselte.
- Neked nincs is húgod.
- De van. Itt áll előttem összetört szívvel és arra vár, hogy felvidítsák.
- De ő honnan ismer engem?
- Áh, tudod beszélgettünk és kérdezett a családról és megemlítettelek téged is. Mutattam képeket neki, amikor az Állatkertben voltunk. És tudod...-kicsit nyújtott rajta. -..szeretett volna megismerni. Aztán mondtam neki, hogy van barátod. De így...
- Unni, most nem vagyon olyan hangulatban, hogy bulizzak. Sajnálom. - azzal elindultam fel a szobámba. Benyitottam, majd becsuktam magam mögött. Az ágyamhoz érve beborultam a párnák közé. Kis vártatva csörögni kezdett a telefonom. Tudtam ki hív és miért. - Nem! ___ nem volt elég, hogy dobtál, most már ezzel is zargatsz?! - üvöltök a telefonba.
- Nem, kicsi csaj, valahol eltévedtél. - kuncogott ez a valaki. Ledöbbenten veszem a fülemtől a telefont, ahol ki van írva "ismeretlen szám". Majd visszateszem fülemhez és félénken beleszólok.
- Há-háló...?
- Szia! Bocsánat, hogy nem már az első pillanatban mutatkoztam be, de Jay Park vagyok.
- Jay...Park? De még is honnan...hmmm-morogtam. - ...Min...
- Igen. Megadta a számodat. Remélem nem baj, hogy hívtalak. Vagy rossz az időzítés?
- Egy...egy kicsit. - ültem fel.
- Remélem már nem vagy mérges. - mosolyt hallottam.
- Kicsit még igen...
- Bocsánat. - nevetett.
- Semmi baj. - nevettem én is. Közben benyit Min.
- Nos, remélem, hogy eljösz ma és nem kell csalódnom.
- Hát, öhm...ne..nem tudom még, hogy ott leszek-e. Nem igérhetem.
- Nem baj, azért remélem meggondolod magad és elösz. Most mennem kell Szia!
- Szia...- tettem le a telefont.
- Unni, milyen jogon adod te oda az én telefonszámomnak ennek a fiúnak, akit még csak nem is ismerek.
- Még is rajongsz érte.
- Az igaz...- hajtottam le fejem.
- Ő pedig érted.
- Azt viszont már kétlem.
***
Unni-nak még is csak sikerült rábeszélnie, hogy elmenjek. Egy egyszerű ruhát néztem ki magamnak.
- Siess már egy kicsit! - üvöltök fel Min-nek, mivel én hamarabb készen lettem, mint ő.
Mikor végre készen lettünk mind a ketten -én idegileg-, akkor végre elindultunk. Mikor odaértünk már nagyban folyt a buli. Jay háza igazán szép. Gondolom akkor még szebb, mikor nincs tele ennyi részeg emberrel. Beléptünk, azonnal idaléptek Min-hez az emberek és össze-vissza köszöngettek neki. Nem ismertem senkit sem. "Nővérem" szerzett nekem üdítőt. Míg ő a többi barátnőjével illegett-billegett a hangfalak előtt, addig én a kanapén ültem. Nézelődtem, míg végül egy ismerős arcot nem pillantottam meg a nagy tömegben, aki szintén engem figyelt. Elmosolyodott, majd elindult felém.
- Szia!
- Szóval te vagy a híres Yoon.
- Nem vagyok én híres. Nem is szeretnék...
- Ugyan miért nem? - ült közelebb. Kicsit félni kezdtem, hogy vajon most mi fog történni.
- Öhm...mert...- próbáltam kibúvot találni, - ...mert....óh nézd ott van Min!
- Igen, tudom. Ma már beszélget vele. És tudod mit mondott? - ezzel a mondattal magára vezette figyelmem. - Hogy van egy barátnője, akit csúnyán kihasználtak, és megbántottak. - simított végig arcomon, amitől megremegtem. - És, ezt a lányt egy fiú nagyon is sajnálja. És kéri az engedélyét, hogy megcsókolhassa...- túrt hátra egy hajtincset. Kikerekedett szemekkel figyeltem sötét barna szemeit, amik megbabonáztak.
- Öhm..ahm...
- Sh...Gyere velem...-fogta meg kezem, majd felhúzott és felmentünk a lépcsőn. Közben pár lány meg is nézte magának őt. Kissé megijedtem, ahogy behúzott a szobájába, majd ránk csukta az ajtót. Majd megfordult és rám mosolygott.
- Öhm...Jay...mi...miért hoztál ide?
Felkapcsolta a villanyt, mikor megláttam a sok képet a falon.
- Ez....ez...mind...én lennék?
- Még szép! Öhm...akarom mondani igen. Te vagy!
Rá néztem, ő pedig a képeket a falon. Mosoly ült az arcán és egy kicsit pirosas volt arca.
- Öhm...- nem tudtam mit mondani. Kicsit meg voltam ijedve. Erre elnevettem magam.
- Mi az? - bámult rám értelmetlen fejjel.
- Nagyon aranyos, hogy ennyi képet készítettél, az viszont egy kicsit zavar, hogy nem tudok rólad semmit.
- Vidámpark? Most?
- Most? De hát mi lesz a buliddal?
- Majd szólok a haveroknak, hogy ha ideje zavarjanak haza mindenkit. - nevetett. - Na? Mit szólsz?
- Hát...rendben. - mosolyogtam rá.
***
Sétálgatunk, kínos nagy csend ült közénk, mikor egyszerre szólaltunk volna meg.
- Hehe...-nevettünk.
- Öhm...mesélj magadról. - mondta kedvesen.
- Rendben. Hát....öhm...- ennyinél meg is akadt.
- Eddig nagyon jó.
- Hát, nagyon nem tudok mit mondani. Nem nagyon volt gyerekkorom. A szüleim hamar meghaltak, iskolás koromi barátnőmmel éltem és élek együtt. Június 20-án születtem és kedvenc évszakom a nyár. Szeretek zenét hallgatni és a szöveget énekelni, bár nincs hangom. Azt hiszem...nagyjából elmondtam mindent.
- Azta. Részvétem a szüleid miatt. - simított végig arcomon, majd karomon.
- Ugyan...régen volt már, de köszönöm szépen. Khm...most te mesélj valamit.
Gyerekkoráról mesélt, a családjáról, és hogy milyen szép Amerika.
- Nos, megérkeztünk.
***
Egy hónap múlva
Ülök a játszótéri hintában és nézegettem pár képet, közben szememből ismét a könnycseppek hada hullott. Félek, remegek és még is egyedül akarok lenni.
Közben egy sapkás fiú ül le a mellettem lévő hintára.
- Szeretlek...- hangzott a szájából-e szó. Rá néztem, levéve sapkáját Jay-t látom kipirosodott arccal.
- Fu...futottál?
- Kerestelek téged! Szeretlek! Már mindehol kerestelek, hogy elmondhassam neked! - húzott fel. Derekamra rakta egyik kezét, a másikkal eltúrt egy hajtincsemet a szemem elől.
- Szeretlek! - csókolt meg. Pár percig még ízlelgettem ajkait, majd...egyszer csak....
- Basszus! De valóságos volt! Éreztem az ajkait....- húztam szám elé takarómat, mikor felébredtem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése