Kimerülve megyünk haza a fiúkkal. Yooni és a picik már biztos alszanak. Aijh...nem igaz, hogy csak néha tudunk úgy együtt lefeküdni. Mindig később érek mostanában haza.
Benyitok a házba, majd lassan, vánszorogva felsétálok az emeletre és bemegyek a hálószobánkba. Látom, hogy már mélyen alszik, háta kitakarva, de azért a hasa meg ne fázzon. Nem értem...hm...olyan mint az apja, az is így van ezzel. Majd a kicsikhez is bemegyek és ők is, mint a kis angyalok, alszanak.
Gyorsan megfürdök, majd befekszel az ágyba mellé. Hideg van, ezért hozzá bújok, átkarolom és betakargatom, őt és magamat is. Megpuszilom fejét, majd óvatosan még közelebb húzom magamhoz, hisz érdekes, hogy ha nagyon hideg van, akkor az ő bőre egyre forróbb.
Majd behunyom szemeim. Érzem, hogy picit mocorog, és felém fordul. Elmosolyodik, majd mellkasamba fúrja fejét.
Sokáig vártam az este, hogy végre haza érjen, de csak nem. Ezért megfürdettem a kislányom és kisfiam , majd én is és elmentem aludni.
Egyszer csak felébredek az este közepén és a hasamon érzem az ő nagy, puha kezeit, amelyek kissé hidegek. Felé fordulok és átölelem.
- Mikor értél haza...? - kérdem.
- Nem rég. Bocsánat, hogy felébresztettelek.
- Hm...semmi baj...- nyomok egy csókot ajkaira. - Milyen volt a napod?
- Jó, fárasztóan jó. És neked?
- Feltakarítottam, megcsináltam az új koreográfiát. Ja és egész nap a kicsikkel játszottam.
- Benéztem hozzájuk és, mint a kis tündérkék úgy alszanak. - ennek hallatára elmosolyodom.
- Hehe...kis buták voltak ma. Mint a rossz ébresztő órák. Nem lehetett őket lenyugtatni. - nem is tudtam volna, hisz még nagyon kicsik. 3 évesek, de egész nap a nyomukban jártam. Az a jó, hogy kinőttek abból a korszakból, hogy esténként sírjanak és ne tudjak legalább ilyenkor aludni.
- Azért nem lehetett olyan rossz...- ekkor nyílik az ajtó és mind a két gyerek ott áll.
- Nem tudunk aludni...a gonosz bácsi a szomszédból figyel minket...
Kook
- Na jó, tudom mit akartok. Gyertek! - mondom. - Apu és anyu, majd megvéd titeket a rossz, gonosz bácsitól a szomszédban.
Azzal a picurok bebújtak mellénk. Én átölelem Yoont, ő pedig a pici lányunkat, akihez az idősebbik fiam bújik. Még egy utolsó csókot lehelek ajkaira.
- Fúúj! Mami és a papi puszilkodnak! - mondja a kislányom. Yoonival kuncogni kezdtünk, majd ismét egy csókot adtam neki.
Végül mindannyiunkat elnyomott az álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése