"Kicsit későn értem haza"

*Yoon
JungKook mostanában egyre később ér haza a felvételekről. Kissé aggódom miatta.
Ülök a kanapén, cd-ről szól a közös számunk, és közben a közös képeket nézegetem a fényképezőgépén. Olyan kép is van, ahol csókolózunk, amin én elmosolyodok.
Nyílik a házunk ajtaja.
- Megjöttem...! - kiállt be a konyhából.
- Szia...! - mondom mikor bejön a nappaliba.
- Ah...fáradt vagyok...- bomlik le ölembe hulla fáradtan, majd behunyja szemeit. Én csak mosolyogva simogatom fejét, amire ő is mosolyogni kezd. Kinyitja szemeit.
- Mit tudtál csinálni, addig amíg nem voltam itthon? - kérdi.
- Semmi érdekeset. Kitakarítottam. Azon kívül unatkoztam...- majd akaratom ellenére elkezdek kuncogni.
- Mi az?
- Semmi, csak régen láttalak, már ennyire fáradtnak.
- Tudod, hogy sok munkánk van. Inkább hagyj most, had aludjak...- fordul felém, feje alá rakja kezeit, majd ismét csak behunyja szemeit. Én hátra simogatom haját, ami mindig visszaugrik.
- Mondtam már, milyen aranyos vagy olyankor mikor alszol...? - adok puszit halántékára. Mire ő visszahelyezkedik úgy, mint az előbb, majd megsimítja arcom.
- Te meg mikor mosolyogsz...- húzza ajkaimat övéhez. Majd feltápászkodik ölemből, ajkaimat nem engedve és óvatosan hátra dönt a kanapé egyik oldalába. Fölém tornyosul és finoma kezdi ajkait mozgatni az enyémen. Oldalamat kezdi simogatni, amitől kiráz a hideg. Belemarkoltam pólójába, és még közelebb húztam magamhoz. Éreztem, hogy belemosolyog csókunkba. - Szeretlek...- súgja ajkamba. Hajamba túrt és nyakamra kezdett el apró csókokat hinteni.
- Én is...- leheltem.
 Még egy utolsó puszit ad számra, majd nyakamba bújik.
- Álmos vagy...? - simítom meg arcát.
- Igen...- karol még jobban magához.
- Gyere...menjünk fel...
Lassan felállunk, majd ő elmegy lezuhanyozni, utána én is. Mire beértem ő az ágyban feküdt és a fényképezőgépét piszkálta. Majd felém irányította és a gép kattan.
- JungKook! Törölközőben vagyok!
- Kellett egy ilyen kép is!
- Ajh...te kis hülye...- megyek az ágyhoz. - Hol a pizsim? Ide raktam! - nézek be a takaró alá, hátha ott van, de nincs. Majd ránézek Kook-ra, aki mosolyogva nézegetni a telefonját. - JungKook! Hol a pizsim?
- Nem tudom...
- Na persze...Kérem!
- Na jó...- forgatja meg szemeit, majd előhúzza maga alól és a kezembe dobja.
- Köszönöm...- mondom, majd elindultam a szekrényemhez, hogy elővegyem a fehérneműimet. Visszafordulok  és látom, hogy egyik szemével a telefont, a másikkal meg engem néz.
- Fordulj el!
- Miért? Láttalak már meztelen.
Aijh...mindig felhozza. Éppen fürödtem mikor egyszer rám nyitott.
- De az csak egyszeri alkalom volt és ne dörgöld mindig az orrom alá!

*JungKook
Nem zárta be az ajtót akkor. Vigyorogtam ám...
Felöltözött. Azt szeretem, hogy mindig el tudja találni, hogy felhúzza-e a rövid nadrágot vagy ne. Hát most nem tudta, mert mosásban van. He..he..he.....
- Gyere búj már ide! - hívom magamhoz. Bemászik mellém a takaró alá, majd kezemre fekszik. Háttal lefelé fekszik oldalamon, ahogy én is. - Min merengsz?
- Hogy egy magamfajta lány, tehetségtelen lány, hogy lehet ilyen szerencsés...
- Nem vagy tehetségtelen! Csak...
- Csak rossz énekes és rossz táncos...
- Nem fejeztem be! Csak még nem fedeztek fel téged..., de ezért vagyok én itt! Hogy segítsek. - puszilom meg fejét.